Interjú Kalmár Róberttel és Balogh Mónikával

Beküldte kalmarr Hír kategória

 

 

Interjúnkban most Balogh Mónikáról és Kalmár Róbertről olvashattok, akik a nyelvtanulást 

reformálták meg. A Rexamo módszert dolgozták ki, mely segítségével hatékonyabb tanulás

érhető el. Miben másabb ez a módszer és hogyan indították vállalkozásukat? Most megtudhatod!

 

Életpálya Alapítvány: Kezdetnek pár szót magatokról, ugye ketten jelentkeztetek a versenyre?

BALOGH MÓNIKA – KALMÁR RÓBERT: Fiatal vállalkozók voltunk még, a férjemmel jelentkeztünk, és akkor alapítottuk a céget is, még 2006 novemberében, a pályázatra pedig 2007 tavaszán jelentkeztünk. Amikor kezdtük, akkor még főállásban dolgoztam az egyetemen, Robi akkor már vállalkozóként volt ebben benne, hozzátette saját vállalkozói múltját, energiáját és idejét. Így kezdtünk bele 2007-ben tulajdonképpen.

ÉPA. :Magatokról még valamit, honnan jöttetek, hol tanultatok?

BM.-KR. :Robi szegedi származású, végzettségét tekintve a szakterülete az informatika. Ő mindig is vállalkozó volt családilag, tehát ő benne volt rendesen. Neki ez ugye onnan adódott meg jött.

Én nem vagyok szegedi, én alapvetően hajdúsági vagyok és az első diplomám miatt kerültem le Szegedre 99-ben. A felsőoktatásban tanítottam, amikor még a pályázatra készültünk, akkor is lelkes oktató voltam az egyetemen.

ÉPA. : Itt tanítottál az egyetemen?

BM.-KR. : Igen, az egészségügyi karon tanítottam pedagógiát meg egészségfejlesztést, tehát szakirányban teljesen más terület volt. Végig csináltam azt az utat, amit szoktak a felsőoktatásban, egyetemi diploma, Phd tanulmányok, kutatások, minden, egészen 2010-ig. Addig ott voltam főállásban, 2010 februárjától viszont csak a vállalkozásban vagyok.

ÉPA. : A te családodban volt vállalkozó?

BM.-KR.: A családom életében még nem volt erre példa, ebből adódtak konfliktushelyzetek is, főleg amikor feladtam a főállást a vállalkozásért, ott azért voltak elbeszélgetések, hogy ebben te biztos vagy, és akkor mi lesz és akkor hogy lesz.

ÉPA. :Egyébként ők mivel foglalkoztak?

BM.-KR. : Édesanyám egy iskolának volt a gazdasági vezetője, tehát a könyveléssel foglalkozott, most aktív nyugdíjas már. Édesapám pedig kórházban dolgozott, a műtőben. Teljesen hétköznapi, közszférában dolgozó emberek voltak.

ÉPA. : Hogy találtatok rá erre a versenyre az Életpályánál?

BM.-KR. :Nálunk Robi volt az aki, mindig információk után keresgélt, nyilván ez az informatikai beállítottságságából adódik, így talált rá az interneten az Életpályára. Azt gondoltuk, hogy létrehoztunk valamit, amit alkalmasnak találtunk arra, hogy megmutassuk egy ilyen projekten belül.

ÉPA. : Az ötletről tudnál mesélni, tehát mit írtatok a pályázatba?

BM.-KR. 2006-ban alapítottuk meg  a céget, akkor alapvetően nyelvi  képzésben gondolkoztunk, tehát nyelvoktatással. Azt tapasztaltuk saját magunkon is, hogy az idegen nyelv tanulása minél későbbi korban kezdődik, annál nehezebb megtanulni, ezért egy olyan módszert hoztunk létre, (Rexamo-módszer) ami egy gyorsabb, könnyedebb, pihentetőbb jellegű tanulást tud nyújtani,  ugyanakkor eredményes és hatékony olyanok számára is, akik nem tudnak leülni a tankönyv mellé nap mint nap. A pályázatot is úgy készítettük el, hogy a Rexamo oktatási módszerre építettük fel a nyelvstúdiót és nyelviskolát. A módszert védjegy oltalom alá helyeztük, és megterveztük az arculatát és a logóját.

ÉPA. : Miben más ez a módszer?

BM.-KR. : Ez egy olyan módszer, ami egyrészt az egyedi tananyag adaptálásával történik, másrészt módszertanilag ugyanazt a logikát követi, mint amikor a gyerek megtanulja a saját anyanyelvét. Tehát szembe mentünk a klasszikus nyelviskolák oktatási módszerével, mert azt mondtuk, és mondjuk a mai napig is, hogy nem az számít, hogy tudod-e a nyelvtant, a szavakat, és bonyolult mondatok alkotását. Hanem hogy már az első perctől beszélj úgy, mint hogyha az egy természetes kommunikációs folyamat lenne, amihez nem kell tudnod a nyelvtan a szigorú szabályait, mert mikor piciként megtanuljuk a saját anyanyelvünket, akkor sem tudjuk a nyelvtan rejtelmeit. Módszertanilag pedig külön választjuk egy relaxációsra és egy tanári órára. Relaxációs az egy passzív tanulási folyamat, amikor látod is, hallod is, többször hallod, többször látod ugyanazokat a mondatszerkezeteket. A tanári órán pedig egyszemélyes formában feldolgozzátok azt, amit előzőleg relaxálás közben passzív tudásként bevitt a tanuló.

ÉPA. :Ezt párbeszéd formájában?

BM.-KR.: Különböző módszerek vannak, számítógép alapú a program, tehát ezzel dolgozunk, és különböző típus feladatok vannak annak függvényében, hogy melyik készség szintet szeretnénk fejleszteni, mi az, ami a tanulónak a gyengébb pontja, vagy nehezebben megy. Ezt egyrészt típusfeladatok legyakorlásával, másrészt interaktív kommunikáció formájában.

ÉPA. :Nyelvtani feladatok nincsenek?

BM.-KR. :Bújtatva benne van, de nem abban a mélységben. Mindig fontos, hogy ki milyen céllal jön hozzánk tanulni. Tehát az, aki nyelvvizsgázni akar, annak azt szoktuk mondani, hogy a nyelvtantól nincs menekvés. Mert a nyelvvizsga egy követelmény rendszer, aminek meg kell felelni. Pont.

A tanulók zöme azonban, kommunikálni akar megtanulni. Nekik nem számít az, hogy papírt kapnak-e róla, csak hogy folyékonyan tudjanak beszélni, nekik segítünk mi, ebben van az egyediségünk.

ÉPA. :Ti honnan szereztétek a nyelvtudásotokat?

BM.-KR. :Mi az a generáció vagyunk, akik annak idején az oroszt kellett, hogy tanulja. Az angoltudásunkat is kőkeményen a klasszikus iskolapadban, illetve a munka mellett szereztük meg.

ÉPA: Ti is tanítotok, vagy ti csak vezetitek? Körülbelül hányan vagytok a cégnél?

BM.-KR. :Nem, mi csak vezetjük. Robi az ügyvezetője, én pedig a mindenese vagyok a cégnek. Nyelvtanárokat foglalkoztatunk alkalmazásban, vállalkozóival. Az alkalmazotti létszám jelenleg 9.

ÉPA: Az elinduláskor még milyen nehézségek adódtak?

BM.-KR. :Igen, ahhoz, hogy elindítsuk a céget tőkére volt szükség, mivel egy jó ötlet az még kevés, pénzre is szükség van. Ennek előteremtése érdekében, a családi házra hitelt vettünk fel, ami önmagában még mindig kevés volt. Az eszközpark előállításához, pedig az INTERENT, budapesti cég segítségét kértük, akik kimondottan ezzel foglalkoztak, mármint bútorok és eszközök biztosítását cégeknek.

ÉPA. : Hogyan éltétek meg a vállalkozás beindításának időszakát?

BM.-KR.: Oly annyira pozitívan éltük meg, hogy Robit az első nap a neurológiára kellett vinnem féloldali zsibbadásos tünetekkel. Nem egyszerű, most azt mondom, vállalkozói fejjel, és 6 év távlatával. De így utólag visszagondolva az, amit akkor csináltunk, ahhoz képest, amit most kell csinálni, hogy fent maradj, mint vállalkozó, nem lehet összehasonlítani a kettőt. Bennünket arra tanított az élet, hogy nincs lehetetlen, csak meg kell találni, hogy hogyan tudod megvalósítani.

ÉPA.: Van esetleg más vállalkozásotok is?

BM.–KR.:Van még két cégünk azóta. 2009-ben akkreditált államilag elismert nyelvvizsgahelye lettünk a Kodolányi János Főiskolának. 2010-ben létrehoztunk egy másik céget, a Mátrix Telesales Kft.-t, ami értékesítéssel, piackutatással, kereskedelmi tevékenységekkel foglalkozik. Illetve van egy nonprofit szervezetünk is, a CBS Central European International College Kft., amely külföldi diákokkal foglalkozik, akik Magyarországon szeretnének a felsőoktatásba bekapcsolódni, viszont ehhez nincs kellő angol nyelvtudásuk, vagy szaktantárgyi felkészítésre van szükségük, hogy felvételezni tudjanak. Számukra nyújtunk segítséget.

ÉPA: Honnan jött a nyelviskola gondolata?

BM.-KR. :Az, hogy nyelviskola legyen, ez alapjaiban Robinak a gondolata volt. Ő elém állt, hogy vállalkozást csinálna, és az legyen egy nyelviskola. Szerette volna, ha együtt csináljuk, így beleegyeztem, hogy segítek amiben tudok, épp akkor kezdtem a doktori iskolát is. Ott ismertem meg a saját személyiségemnek egy másik arcát, és elkezdtem élvezni azt, hogy itt vállalkozóként mi mindent csinálhatsz. Egy alkalmazotti pozícióban dolgozni, ott megvan a munkaköröd, és megvan, hogy mit kell csinálni, és akkor abba az irányba mehetsz. Én nem voltam ilyen már alkalmazottként sem, mindig megvoltak a magam irányai, és a munkahelyemen a vezetés, a felső vezetés is hagyta, amit szeretnék, mert akkor azt gondoltam, hogy tegyünk többet a felsőoktatásban a hallgatókért, mint amennyit mondjuk kötelező munkakör előír. De a vállalkozásnál rájöttem, hogy ez a feladati kör mégis csak jobban tetszik, jobban enged kibontakozni. Választanom kellett és a vállalkozást választottam.

ÉPA. : Milyen változások történtek a válság hatására a vállalkozásban?

BM.-KR.: Most őszintén megmondom, hogy kőkemény két éven vagyunk túl. Bennünket 2010 közepére ért utol a válság. Számunkra az volt a legfőbb probléma, hogy utóbbi időben a piacon egyre inkább elszaporodtak azok a nyelvtanárok, akik óraadóként hirdették magukat, amivel nem tudtunk versenyezni.  A tanulók inkább vállalták azt, hogy házhoz mennek, óradíjat fizetnek, minthogy egy nyelviskola felé köteleződjenek el, mind pénzügyileg, mind tanulásilag.

Azt kell mondanom, hogy ez országos viszonylatban nem csak bennünket érintő probléma. Ez hozta, hogy nagyon el kellett azon gondolkozni cégstratégiailag, hogy mi a következő lépés, mert ez nagyon gyorsan ilyen sakk-matt helyzetté fajult volna.

Azonban megtaláltak bennünket pénzügyi szakirányban dolgozó cégek, akik fantáziát láttak bennünk, így pénzügyi irányba mentünk el egy kis időre. A nyelviskola helyzete azonban nem javult, hanem rosszabbodott. Akkor viszont kitaláltuk, mint az oktatáshoz kapcsolódóan ezt a külföldi diákokat segítő céget és ráfeküdtünk a külföldi diákok keresésére.

ÉPA. : Akkor most a jövőbeli irány leginkább ez a külföldi diákok képzése, ugye?

BM.-KR.: Igen, alapvetően a külföldi diákok irányába megy a cég a teljes stratégiai célkitűzése, üzletpolitikája, cégfilozófiája, és a nemzetközi piacon való képviseltetés, az  ami nagyon a cégirányhoz tartozik.

ÉPA. :Jelenleg most hány diák van?

BM.-KR. :Jelenleg két diák van egy orosz és egy dubai mostani februári képzésre, mint képzési intézmény, nekünk a képzéseknek az indítása, a struktúrája, az más, mint egy felsőoktatási, vagy közoktatási intézményé. Ezért mi pici létszámmal is elindítunk képzéseket, és csináljuk. A diákok általában közvetítő cég segítségével jutnak el hozzánk.

ÉPA. :Értem és itt most a nyelviskolán belül hány diák van?

BM.-KR. :Nagyságrendre? Olyan 50-60 fő körül, akik ténylegesen bent vannak. Vannak nyelvvizsga felkészítőink, csoportos és egyéni képzéseink is.

ÉPA. :Nem tudom, hogy az árbevételről megtudhatnék-e valamit?

BM.-KR.: Amikor kezdtük, akkor 9 millióval kezdtünk az első évben, 2007-nek a zárása. Utána volt 24 millió 2008-nak a végére, 2009-ben 63 millió. Sajnos 2010-ben lejöttünk 53-ra. 2011-ben már 43-ra.

Ha minden jól megy, és lekopogom, akkor az idei évben megütjük a tavalyi évnek a bevételét. Meg fogjuk ütni. Olyan 40 m, 48. De az viszont már nem a lakossági képzés túlnyomó részben a bevételben, hanem egy másik, ez a külföldi.

Azt viszont tudni kell, hogy Szeged viszonylatában a második legnagyobb iskola vagyunk. Nyelviskolaként Szegeden ott a Katedra, de az ugye országos hálózatként, árbevételben kőröz le. Nekik országos marketing hátterük van.

ÉPA. :Elég sok minden mondtál már, amire büszkék vagytok, de van olyan amire különösen a vállalkozói időszakban?

BM.-KR. :Ez nagyon nehéz, mert nagyon büszke tudok lenni arra, hogy ezeket a minősítéseket el tudjuk érni, meg tudjuk szerezni. Mire vagyok a legbüszkébb, ha ezt a 7 évet nézem? Talán arra, hogy vállalkozóként visszük a céget Robival, akivel magánéletben férj-feleségként funkcionálunk.

Arra, hogy ha jön egy kis nehézség, akkor nem hátráltunk meg, hanem felvesszük vele a küzdelmet.

Talán a kitartásunkra vagyok a legbüszkébb. Talán arra. És az új házra, amit most veszünk a nyelviskolában.

 

Forrás: Életpálya Alapítvány

Kapcsolat

MATRIX CBS Kft.
Pulcz utca 3-2
Szeged
H-6724
Tel: +36 70 327 2146

Kérdése van?

MATRIX A TWEETEREN...